Menü

“Búcsú nélkül eltávoztál tőlünk
Nem hallottuk utolsó sóhajod.
Fáradságos életeden át
Miénk volt minden gondolatod
Mindent megtettél értünk
Halál lett a vége
Kérjük az Úr Jézust vegye kegyelmébe”

“Elfeledni téged nem lehet,

Csak megtanulni élni nélküled”

Hogy mi nehéz az életben?

Felállni és menni tovább egy fájdalmas tragédia után. Kimászni a gödörből. Letenni egy időre a szomorúságot. Bezárni magunk mögött a gyász kapuját. Kirángatni magunkat a lelki szenvedésből. Hinni valamiben, amit még nem is láttunk. Reménykedni a rossz után a jóban, és a jobban. Úgy mosolyogni, hogy közben sír a szívünk. Boldognak lenni valaki nélkül. És élni tovább úgy, hogy már nincs velünk az, akit a legjobban szerettünk, pedig majd' belehal a lelkünk.

Ki tudja megmondani mi a legrosszabb a halálban?
Hogy többet nem látom, nem hallom, vagy nem érzem őt? Nem szólhatok hozzá, nem ölelhetem magamhoz?
Talán a mardosó lelkiismeret a kimondatlan szavakért? Vagy az, hogy a halálával kiszakadt a szívem, és a helyén egy fájdalmas seb tátong?
Mindenkinek mást jelent az elmúlás...épp ezért nehéz megfogalmazni vagy szavakba önteni. Az ember magában érzi a gyász sötétségét, jelen van a mindennapokban. Felborítja az élet addigi ritmusát, kétségbeesve kutatva az okokat. Olyan érzések keringnek bennem, amikről másoknak fogalma nem lehet, cselekedeteimet sokszor a fájdalom vezérli, mert olykor-olykor az elmém is megborul. Félember lettem, a csodára várok. Évek óta képtelen vagyok elfogadni, hogy ő elment, és hogy nem jön vissza sohasem. Könyörögtem, hogy adják őt vissza nekem, mert ő a mindenem, az életem..még akkor is, ha ezt oly gyakran nem is mondtam neki. Csak hozzák vissza, bárhol is van. Nincs vigasztaló szó, mely eltompítaná a kínomat, nincs megnyugvás, nincs felejtés. Bánat van és örök sötétség

„Egy tragikus pillanat megölte szívedet, melyben nem volt más csak jóság és
szeretet
Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és
az örök fájdalom. „

Bejelentkezés

Elfelejtettem a jelszót

Hajdu lászló

Emlékoldal.

2017,május .24 én

Égi mezőre eltávozott.

" Van egy dal, csak Rólad szól, Azt üzeni, nagyon hiányzol.

Ha hallod ezt a dallamot, Akkor csak Rád gondolok

. Leszáll az est, s a csillagok, Egyikben most Te ragyogsz.

Lelked bennem él tovább, Odafentről vigyázz rám.

Nem búcsúztál, csak itt hagytál, Most az égből figyelj rám.

Érted sír most a szívem, Gyere vissza, s csak álom lesz.

Egyszer talán újra látlak, Mindennap én visszavárlak.

Utolsó érintés, utolsó pillantás, Millió emlék, mit örökre itt hagytál.

Miért kellett, hogy így legyen?

Kérdezlek, s Te nem felelsz. Hol jársz, vajon merre vagy?

Szívemben mindig ott maradsz.

Most érted szól a hárfa Minden egyes dallama,

Viszi a szél tehozzád, Neked írtam, hallgasd hát!

"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve